Nehéz szavakkal kifejezni, hogy milyen is volt a koncert. Az biztos, hogy amíg élek emlegetni fogom azt a pillanatot, amikor a 80 ezer fős közönség egy emberként énekelte a Sunday Bloody Sunday-t Dublinban, a Croke Parkban.

A koncert 18:30-kor kezdődött, 2 ír előzenekar volt, a Bell x1 és a The Script (akikről már korábban írtam). Az első zenekart már ismertem korábbról, de nem igazán az kedvelem a zenéjüket, nekem hiányzik belőlük a tűz, az energia; ellentétben a The Script-tel, akik még 1-2 éve csak nézőként voltak jelen az írországi koncerteken/fesztiválokon, tegnap pedig egy stadionnyi közösnséget szórakoztattak. Az biztos, hogy nagy jövő áll előttük, hisz minden számuk sláger és 5 teltházas koncertjük lesz  Dublinban.

A U2 21:00 órakor lépett színpadra a Croke Parkban, ahol hatalmas nemzetközi rajongó tabor gyűlt össze. Sokan Ausztráliából, Brazíliából jöttek el csak azért Dublinba, hogy megnézzék a U2-t a szülővárosukban.

Az együttes nagyon kitett magáért, a 2 órás koncert olyan gyorsan elrepült, nem akarta senki, hogy egy álom ilyen gyorsan elmúljon. Az én nagy kedvencemet, az I still haven’t found what I’m looking for című dalt is eljátszották, hozzá kell tegyem, hogy fenomenálisan.

A koncerten 24 számot játszottak, a régi nagy U2 dalok, mint One, With or without you, Beautiful Day is szerepeltek a repertáron és természetesen az új album a No line on the horizon dalai is.

A 360 fokos színpad, a fényeffektek lélegzetelállító volt. Sok koncerten voltam már, de ez a technika teljesen egyedülálló. Egyik pillanatban úgy éreztük magunkat, mintha egy űrhajóban ülnénk, a másik percben pedig egy hatalmas diszkógömb ontotta magából a fényeket.

Aki még nem járt U2 koncerten, akkor gyorsan pótolja be, mert  egy életreszóló élményt jelent. Zágrábban augusztus 9-10-én még meg lehet őket nézni a Maksimir stadionban.

Az egykori Vertigo Tour - I still haven’t found what I’m looking for: